Pontosan 15 évvel ezelőtt, 1995. július 15-én keresztelte el zenei formátumát a Fraunhofer Társaság MP3-ra, s dobta a közönség elé az azóta is legsikeresebb audioformátumot. A Fraunhofer éveken át dolgozott az MPEG audioszabványon belüli jól működő, valós időben dekódolható, viszonylag jó minőséggel kecsegtető, de kis bitrátájú audioformátumon.
Az első enkóder, az azóta is előszeretettel használt “l3enc”, azaz Layer 3 Encoder 1994. július 7-én jelent meg, miután az ISO MPEG Audio tanács által kifejlesztett, C nyelven írt referenciaimplementáció megjelent az MPEG audioszabványra.
Szomjazott a számítógépes világ egy jó zeneformátumra
Akkoriban elsősorban digitális jeltovábbításra használták, televíziós és rádiós berkekben, a felhasználóként ekkor még nem is feltétlenül tudtunk az MP3 létezéséről. A névadás után, szeptember 9-én jelent meg az első MP3-lejátszó, a Winplay3, amit akkoriban a legtöbben még nem letöltöttünk, hanem floppy lemezeken terjedt. A számítógépes zene akkoriban többnyire kimerült a MIDI (digitális kotta + az azt megszólaltató hanggenerátor) és a tracker (apró hangminták modulálásával és szekvenciákba rendezésével létrehozott zene) formátumokban. A legtöbb PC-ben lévő átlagos hangkártya nagyon otrombán játszotta le a MIDI zenéket, igaz a tracker (s3m, xm, mod formátumok) muzsikák közül nagyon sok igényes darab is kikerült, s sokan próbálgatták akkor szárnyaikat az elektronikus zenekészítés területén.
