Nem könnyű a magyarok torkán lenyomni a pénzügyi ismereteket, sem az online világ működésének részleteit. Pedig időt, pénzt, fáradtságot takarít meg mindenki, aki okosan kezeli pénzügyeit, s még arra is van figyelme, hogy biztonságossá tegye saját maga és családja online jelenlétét.
A magyar internetezők jelentős része az iWiW-en, Facebookon, keresésen és újságolvasáson túl még nem fedezte fel magának a web fejlettebb funkcióit. Az ismerkedés viszont sok esetben fájdalmas, biztosan sokan emlékeznek a nagyobb bankkártyaszám-lopó kísérletekre és az egyéb klasszikus, a kezdőket átverő akciókra. Sem az oktatási rendszer, sem az egyéb tájékoztatási rendszerek nem adnak megfelelő felkészültséget a digitális világhoz újonnan csatlakozóknak, ezért többek közt a bankszektorban is a cégek felelőssége, hogy ezt az oktatási funkciót ellássák. Többek közt erről is beszélt ma Forrai Péter, az OTP Elektronikus Banki részlegének igazgatója a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, ami előtt a HWSW kérdéseire is válaszolt.
A fiatalok nem tudnának internet nélkül élni, mégsem értenek hozzá
A hazai piacon vezető bank nemrégiben készített egy felmérést, melyben a junior korosztály webes ismereteit és otthonosságát igyekezett megismerni. Az eredmény több szempontból is meglepő, hiszen azon túl, hogy a már digitális bennszülöttnek számító generáció 75 százaléka azt nyilatkozta, hogy nem lenne képes internet nélkül élni, a pénzügyi ismereteik forrásaként mégsem a világhálót nevezték meg. Az OTP Bank kutatásából az derül ki, hogy a junior korosztály elsősorban a kortársaktól tanulja a pénz világával kapcsolatos ismereteket, másodsorban pedig a bankfiókokban dolgozó ügyintézőkre számítanak.
Az internetről viszont a 16-24 éves korosztály 76 százaléka azt gondolja, hogy biztonságos, mindaddig, amíg a felhasználó tudja, hogy mit csinál. A laikus szemlélőnek viszont megvan az a téveszméje, hogy a fiatalok mindegyike egy számítógépzseni, pusztán azért, mert ügyesen tud filmeket letölteni, vagy azért, mert egész nap a közösségi oldalakon lóg. A valóság viszont épp az ellenkezője ennek, a fiatalok többsége szerény számítástechnikai ismeretekkel rendelkezik, s csak a készen kapott felhasználói felületeket használják. Ezeket a kész termékeket viszont természetesen kezelik, szívesen veszik igénybe.
A user buta, a szolgáltatónak kell vigyáznia rá
A banknak vagy más online szolgáltatónak a fentiekből pedig azt a következtetést kell levonnia, hogy a felhasználók biztonságáról helyettük is gondoskodni kell, a kevés iskolai oktatást és egyéb ismeretterjesztést pedig szakértő tanácsadással, a használatot bemutató, érthető demókkal, vagy éppen a fiókon belül az otthoni környezetet szimuláló számítógépes térrel kell pótolni. A bankok esetében ez nyilván egyszerre jelenti a pénzügyi okítást és az internetbiztonsági kérdések megoldását is.
Míg a fiataloknál az előbbi mindenképp problémát jelent, addig az internetbiztonság kérdésében Forrai szerint nem lehet junior és senior korosztályokra bontani az embereket. Az internetezők között egyaránt vannak fiatalok és idősek, akik most találkoznak először komoly webes szolgáltatásokkal, s kamulevelekkel bármelyik korosztályt egyaránt át lehet verni. Az sajnos tapasztalat, hogy nagyon nehéz tanítani és tréningezni az embereket, s hiába mondja el végtelen számú alkalommal a bank és a többi szolgáltató is, hogy sohasem fogja levélben kérni a jelszavakat, mindig lesz, aki bedől az adathalászoknak.
Az oktatás szükséges, de sohasem elegendő, ezért a legtöbb bank kénytelen butabiztos felhasználói felületekkel előrukkolni. Erre példa a többfázisú bejelentkezés, amikor a jelszókérés után egy SMS-ben kapott kódot is be kell ütni, vagy a más országokban népszerűbb tokenes megoldás, amikor egy fizikai kulcs szükséges a belépéshez.
